A mi Dalunk: A legnagyobb hős

Interjú Bencsik-Kovács Zoltánnal

HoneybeastA KáZsé Egész Könnyű iskolaújság riporterei, Földi Lili, Micziz Petra és Mikó Anna tanárnő ezúttal "Előtte-utána" interjúpárban gondolkodtak. Íme tehát az "Előtte": interjú (Bencsik-) Kovács Zoltán tanár úrral, a Honeybeast frontemberével A Dal című válogatóműsor előtt, amelyre a zenekar A legnagyobb hős című dalával került be.
A tanár urat esélylatolgatásra és természetesen minél több kulisszatitok leleplezésére kértük. Ő eleget tett a kérésnek - most mi jövünk. Amennyiben a zsűri nem juttatja tovább őket, február 8-án mindenki szavazzon rájuk! (Mint a műsorból tudni lehet, az sms nem emelt díjas.)

M. P.: Meséljen a zenekarról!

B. K. Z.:A zenekar nyolc éve létezik. Megjelent egy lemezünk 2009-ben, és most elkészültünk egy másodikkal. A legnagyobb eredményünk az Eurovíziós Dalfesztivál, de ettől függetlenül az MR2 játssza a dalainkat. Most úgy néz ki, hogy ez az eurovíziós dal már a vidéki rádiókban is mindennapos lett, hála Istennek. Bízunk benne, hogy ez most egy kis ismertséget hoz a zenekarnak, mert eddig azon kívül, hogy kluboztunk és néhány fesztiválon voltunk, túl nagy eredményeket nem mutattunk fel.

F. L.: Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezzenek A Dalba?

B. K. Z.: Körülbelül fél évvel ezelőtt találkoztunk Molnár Gáborral, aki Magyarország egyik piacvezető menedzsmentjének, kiadójának a főnöke. Először a Maradok című dal fogta meg őt, amit a zenekar billentyűse küldött el neki. Már akkor, amikor először beszélgettünk egy esetleges együttműködésről, mondta, hogy „na, majd amikor az Eurovíziós Dalfesztiválon izgulunk...”. Néztünk rá, hogy ugyan már, hogy kerülnénk mi oda, meg egyáltalán, nem is olyan a zene - és most ott vagyunk. Az ő ötlete volt, és ő erőltette. Egyébként a mostani A Dal versenynek - a magyarországi selejtezőnek ez a hivatalos neve - kikötése, pályázati feltétele volt, hogy komoly menedzsment, kiadó álljon a produkció mögé. Voltak kész dalok, és abból Molnár Gábor választotta ki ezt a dalt.

M. P.: Úgy hallottuk, hogy Ön írta A legnagyobb hős című dalt. Honnan jött az ihlet?

B. K. Z.: Valóban én írtam a zenét is meg a szöveget is. Ez nemcsak azért jó, mert minden jogdíjat én zsebelek be, hanem azért is, mert jobban hangzik. A popzene teljesen angolszász találmány, és az angol nyelv tűnik eredetinek, olyan, mint az operában az olasz nyelv. Ezt szeretik hallani az emberek. A magyar nyelv nagyon szép, csak egy kicsit szögletesebb, nem olyan hajlékony, mint az angol, és a zene is más. Ha magyar nyelven írunk zenét, akkor érdemes úgy dolgozni, hogy egyből összeillő legyen a magyar szöveg és a zene prozódiailag, ritmikailag és a hangsúlyok tekintetében ez így a legszerencsésebb.
Egy magyar popdal általában úgy születik, hogy leül a zongorához vagy a gitárhoz a zeneszerző, és mivel általában nem szövegíró, és nem tud jól angolul, ún. "kamuangollal" énekli fel. Erre értelmes magyar szöveget írni - mert a zene eleve úgy születik meg, mintha angolul születne - már nagyon nehéz. Jártam úgy, hogy felkértek arra, hogy kamuangolra írjak magyar szöveget. Borzasztó nehéz feladat. Nem úgy jön ki. Szerintem abban erős ez a dal, hogy a dallam és a szöveg egyszerre született. Gitár, akkordok, és azonnal megvolt a dallam és a szöveg. Valószínűleg emiatt működik.
Mi volt az ihletése a dalnak? Több is. Van némi személyes jellege, ez, gondolom, nem kérdés, de nem csak személyes. Például az én magánéletemben sosem volt olyan probléma, hogy mondjuk nem mostam ki a kádat, de ez egy általános jelenség. Az egyik alap az volt, hogy mi szeretünk társadalomkritikus dalokat írni, és egy kicsit untuk már ezt a témát. Akkor egy olyan téma felé fordultam, amit a Honeybeast zenekar eddig nem nagyon járt körül. Ez a szerelem, a párkapcsolatok témája. Az én koromban van egy-két illúzió, ami már elveszett, és erről szól a dal, a szerelemmel kapcsolatos illúziókról, illetve egy fiatal embernek a szerelemmel kapcsolatos várakozásairól. A refrén inkább a várakozás, az öröm, a szerelemmel kapcsolatos eufória, a versszak meg az átvezető rész pedig az, ami utána következik. Benne is van is a dalban, hogy "a filmekben csak annyit láttam, a történetet csókkal zárják, a folytatást velünk forgatták". Mindig érdekelt, hogy befejeződik egy romantikus szerelmes film, és összeforrnak a főszereplők a naplementében egy csókban vagy egy ölelésben, de hát az én koromban már tudom, hogy ezután mi következik, és itt kezdődik az igazi szerelmi történet. Ez a dal erről szól.

M. A.: Előny vagy hátrány, hogyha magyarul van a dal? Van, aki rögtön angol nyelvű dallal indul el, nekem ez nem tetszik, de lehet, hogy odakint jobban tetszik.

B. K. Z.: Nincs recept. Nyilván az angolt értik mindenhol. Úgy alakult az élet, hogy jártam már külföldön, New Yorkban is, nem a nagy fellépő helyeken, hanem kis klubokban játszogattunk. Úgy láttam, hogy nagyon szívesen hallgatták, nem volt semmi gond, de olyan érzésem volt, mintha a Szaharában próbálnék egy kis homokot eladni. Volt bőven, nekik ez nem különösebben érdekes, és Európának sem érdekes. Ahogy hallom a többi énekest, elég rossz angolsággal énekelnek, helyenként még a szöveg is gagyi. Egy kicsit rossz angol szöveg nem különösebben érdekes. A magyar nyelvnek meg van egy egzotikuma, tehát ha ezt egy svéd vagy egy dán meghallja, akkor abban van valami. Szerintem mi is szívesen hallgatunk olasz nyelven dalokat, vagy spanyolul, vagy én például nagyon szeretem az orosz dalokat, Viszockijt például. Annak van egy sava, van egy íze, még akkor is, ha nem értem, az életérzést magának a nyelvnek a dallama, a ritmikája valahogy közvetíti. Nem véletlen, hogy ByeAlex is magyarul lett sikeres, tavaly a 10. helyezést érte el. Annak idején, azt hiszem, Friderika érte el minden idők legjobb helyezését az Eurovíziós Dalfesztiválon, negyedik helyezett volt, ő is magyarul énekelte a Kinek mondjam el vétkeimet című számot. Szóval nem gondolom, hogy nagy hátrány lenne. Szerintem Magyarországon nincsenek olyan angol nyelven dalszöveget író emberek, vagy legalábbis nem sok, aki tényleg újszerű dolgokat tudna az angol nyelven létrehozni. Egy semmitmondó angol szöveg, vagy klisékből felépülő átlagos popdal külföldön sokkal kevésbé érdekes, mint egy egzotikus hangzású, eredeti magyar nyelvű dal.

F. L.: Hogyan kerültek be A Dalba?

B. K. Z.: December 1. volt a határidő, azt hiszem, éjfél. Nagyon kalandos volt, mert november harmincadikán a kiadó egyik velünk foglalkozó embere, Kárpáti Alexandra - nagyon kedves barátunk azóta - este tizenegykor ment be személyesen az MTVA-hoz, hogy éjfélig ott legyen a cucc. Vagyis elég kalandos módon, az utolsó pillanatban készült el a dal. Megvolt, csak nem volt felvéve, mert vadonatúj. Kész volt a fejemben, gitárral el tudtam bárkinek énekelni, de nem volt meghallgatható, legfeljebb az én varjúkárogás hangomon. Tehát ez is kaland volt, ahogy bejutott. Olyan két-három hét alatt bírálták el. 435 dal került be, és volt egy rádiószerkesztőkből álló, azt hiszem, elég népes, kb. húszfős előválogató bizottság, akik végighallgatták mindet becsülettel, és kiválasztottak, ha jól emlékszem 87 dalt, ami már érdemes volt a meghallgatásra. Az első rosta ez volt. A mostani zsűri, Kovács Kati, Rúzsa Magdi, Csiszár Jenő és Rákay Filip választották ki a legjobb harmincat. Volt egy sajtótájékoztató december közepe táján, és akkor közölték ünnepélyes keretek között az eredményt. Minket a huszonkilencedikként soroltak fel, és addigra kicsit izgultunk, hogy tévesen értesítettek, hogy ott kell lenni a sajtótájékoztatón. Innentől meg bent vagyunk, és várjuk az elődöntőt, ami esetünkben február 8-án lesz.

M. P.: Mit vár ettől a szerepléstől?

B. K. Z.: Nem vagyok profi zenész, tanár vagyok elsősorban, de nagyon fontos része az életemnek a zene, és nyilván mindenki, aki csinál valamit, azt szereti, ha az eljut az emberekhez. Nem a fióknak, sufninak készíti az ember a dalait. A horgász is, ha fog egy nagy halat, azonnal lefényképezteti magát vele, és felrakja a Facebook-ra. Nyilván ez jó érzés. Jó együtt zenélni zenekarban, jó játszani az embereknek. De ennek költségei vannak, és ahhoz, hogy a zenekar fenn tudjon maradni, és működni tudjon, kell, hogy a közönség eljöjjön a koncertre, ehhez meg publicitás kell. Úgyhogy az a célom, hogy működőképes legyen ez a zenekar, és sikeresek legyenek a zenekarban levő emberek, minél jobban tudjanak boldogulni ezen a pályán. Például az énekes lány, aki rátette az életét az éneklésre. Nagyjából ez a cél, meg hát most már egy kicsit azért elkapott a versenyszellem. Nem nagyon szeretek versenyezni, azt gondolom, hogy mindenféle zenei verseny, X-faktor, Voice, A Dal, a tehetségkutatók bármelyike tulajdonképpen a túrós csusza és a töltött káposzta versenye, tehát ízlések és teljesen más stílusok vetélkednek egymással, de ettől függetlenül, ha már benne van az ember, nyerni szeretne. Nehezen lehet engem rávenni, hogy társasjátékozzak, de ha már benne vagyok, akkor győzni akarok, kivéve, ha a fiam az ellenfél, mert akkor hagyom nyerni. Most győzni akarok. Úgy értem, minél előrébb jutni. Nem álmodozom arról, hogy kijussunk Koppenhágába, de azt, hogy ebből az elődöntőből továbbjussunk, szeretném. Komoly lesz az ellenfelek listája, ez elég riasztó. De ez most mindenképpen hatalmas diadal. Nagy öröm ennyi ember előtt megmutatkozni és továbbmenni. Arról nem is beszélve, hogy úgy tapasztalom, hogy valahogy az embereknek ez fontossá vált. Vannak nagyon-nagyon komoly rajongók. Olyan visszajelzéseket kapunk, hogy „már ezredszer hallgatom, és egyszerűen nem tudom megunni”, meg „köszönöm a dalt”. Nagyon jó érzés. Az ember szeret adni, szereti, ha van értelme annak, hogy tevékeny és csinál valamit, és szeretném, hogyha ez a dal minél több emberhez eljutna, és minél több embernek örömet okozna, vagy valamiféle vigaszt ebben a nehéz világban.

M. A.: Elég személyes lett. Én is azt érzem, hogy rólunk is szól. Gondolom, ez is volt a szándék.

B. K. Z.: Nem tudom. Mindig szeretem körbejárni azt a témát, amivel foglalkozom. A szerelem nekem nem abból áll, hogy "Yeah, yeah, yeah, I love you". Ez semmi. Volt ez a Maradok című dal, vagy a Portugál, ami az itt levés meg a kivándorlás problémát járja körül. Ez sem azt mondja, hogy hülye, aki elmegy, vagy hülye, aki marad, hanem ennek a mindenféle oldalról való megvilágítása érdekel. Ezért született ez a dal is. Benne van az eufória és a csalódás, az illúzió és az illúzióvesztés is. Így kerek, olyan, mint a yin-jang. Próbálja minden oldalról körüljárni a témát, és valami teljességet létrehozni, mert az élet is ilyen furcsa, ambivalens dolog. Ez a dal szerintem azért tud sikeres lenni, mert így gondolkozik erről. Nem szerelmi csalódásról beszél, nem szerelmi bánatról vagy vágyakozásról, hanem arról, hogy a szerelemnek, a párkapcsolatnak milyen oldalai vannak, a remények hogyan változnak. Ez a dal mondatokból állt össze, gyakorlatilag önműködően. Nem volt előkoncepció, igazából úgy született, hogy eszembe jutottak mondatok, és ezek gyönyörű szépen kapcsolódtak egymáshoz. Gyakorlatilag magától íródott meg. Valószínűleg azért érzed, hogy személyes, mert csak úgy „kiszaladt”.

M. A.: Kitől félsz? Kiket tartasz akkora ellenfélnek, akik miatt nagyon drukkolsz, hogy bekerüljetek?

B. K. Z.: A mi csoportunkban elég nagy nevek vannak. Például Radics Gigi a százötvenezres rajongótáborával. A dala szerintem szakmailag lenyűgöző, de nem is magyarok írták, és abszolút nem magyar közönségnek való. Valószínűleg megállja a helyét mindenhol a világban, itthon ez a buktatója. Éppen azt néztük, hogy Radics Gigi az énekesnő, akivel nincsen semmi bibi, szépen énekel, szép, minden tökéletes, de valahogy ez a dal szerintem nem ide való. Ennek ellenére tőle tartok. Akkor ott van Pál Dénes, nagyon szép hangja van a srácnak, szimpatikus figura, jó a dala, és szerintem a közönségnek is tetszhet, meg hát neki is óriási a rajongótábora. Ők, azt gondolom, biztos továbbjutók, de hát majd meglátjuk.
Aztán ott van a Fool Moon, akik szintén szegediek, és elképesztően jó a dal, amit írtak. Ők egy a capella énekegyüttes, tehát különleges az előadás is. Nekik pont az lehet a buktatójuk, hogy nagyon különleges. Az a capella gyakorlatilag semmilyen kereskedelmi rádióban nem szokott lenni, mert annyira rétegműfaj. A világon nagyon népszerű, de nem a rádiókban. De mondom, a produkció kiváló, ultraprofi, ott aztán semmilyen kétely nincs. Ráadásul a zenekar fele barátom, személyes ismerősöm. Tehát tőlük, mondjuk, rendesen tartunk, ez már a harmadik, és hármat juttathat tovább a zsűri, tehát elég rosszul áll a szénánk. Gájer Bálint szintén nagyon népszerű énekes, mondjuk szerintem ez a dala nem sikerült olyan jól, de ettől még ő is lehet simán befutó. Király Linda nagyon aranyos nő, kiválóan énekel, gyönyörű hangja van. Nem nagyon népszerű a magyar társadalom körében az elrontott Himnusz miatt, ettől függetlenül hihetetlenül profi maga a produkció. Szerintem ez a dal nem olyan jó, mint a tavalyi volt, amit a Király testvérek együtt csináltak, de ettől függetlenül még mindig befutó lehet, és akkor ez most már az ötödik. Knoll Gabi is nagyon kedves, aranyos lány, és egy lírai dallal bármilyen helyen végezhet. Tehát elég komoly a mezőny.

M. A.: Milyen pluszt kell a dalhoz hozzátennetek a műsorban, amikor ott lesztek, hogy ebből egy show-műsorszám legyen?Arra is kell egy külön koncepció, hogy mi zajlik a színpadon, és hogy mi jelenjen meg a háttérben, ugye?

B. K. Z.: Hát erre a dalra nem nagyon lehet táncolni, táncosok nem lesznek. A zenekar lesz fönn a színpadon, Zsófi középen énekel, és a háttérben grafikák mozognak. Ami a háttérben lesz, az Zsófinak a munkája, ő grafikusművész. Tehát ami a háttérben lesz, egész biztos szenzációs lesz. Zsófi szép lesz, lesz egy koncepció. Nem akarom lelőni a poént, hogy hogy lesz az öltözködés, de elég statikus lesz, tehát nem lesz mozgás, nem lesz ugrándozás, Zsófi nem fog, mint a Group'N'Swingnél, átmászni a zenekar hátán. Elsősorban az arcával fogja kifejezni, amit a dal üzen, mi pedig biodíszlet leszünk mögötte. Ez a kevés eszköz mégis fontos. Most is ezt gyakoroljuk, tegnap este is éjfélig, ma is sokáig azt fogjuk gyakorolni, hogy Zsófi áll a konyhában, és énekel, mi meg igazgatjuk. A tévében bármilyen gesztus óriási tud lenni, tehát inkább finomítjuk, mert Zsófi hajlamos arra, hogy túlmozogja egy picit. Ő nagyon lendületes, ilyen kis energiabomba, és próbáljuk visszahúzni, mert a dal sem olyan, hogy ugrándozni kéne alatta. Tehát ennyi. Semmi különös. De ha belegondolunk, hogy ByeAlex görnyedt háttal állt egy mikrofonnál, mellette egy fiatal fiú égnek álló hajjal gitározgatott egy széken, és nyolc méterrel hátrébb volt egy csini énekesnő, akinek a csinosságából semmi nem látszott, és a hangjából még kevesebb hallatszott, és ez lehetett „A” produkció, sőt, tizedik lett az Eurovíziós Dalfesztiválon, akkor azt gondolom, hogy nem kell ide nagy showműsor. Úgyhogy lesz valami, a grafika nagyon szép lesz, egész biztos, hogy döbbenetes hatású lesz, meg a jelmezeinknek lesz kifejező értéke, azon majd nagyot fog nevetni a nép. Zsófinak olyan erős előadói képességei vannak, hogy ha lenyesegetjük a sallangokat – most ez történik –, akkor elég hatásos lesz. Ez a plusz.

Folytatása következik - a megmérettetés után
Földi Lili, Micziz Petra, Mikó Anna